A mesterséges húgycsőzáróizom-beültetést (vagy angol mozaikszóval kifejezve AUS-implantátumot) csak olyan betegeknek ajánlják, akik bonyolult stressz inkontinenciával küzdenek. Akkor javasolhatják, ha a stressz inkontinenciája miatt korábban már volt műtéte, de az nem járt sikerrel. Másrészt ezt a műtéti megoldást kezelőorvosa akkor ajánlja fel, ha kicsi az esélye annak, hogy egyéb kezelési lehetőségek sikerrel járnak.
Mielőtt ezt a műtétet felajánlják, az orvosnak mérlegelnie kell, hogy a műtét hatékony lesz-e. Ennek érdekében a húgyhólyag izomzatának és a húgycső záróizomzatának működéséről képet adó ún. urodinámiás vizsgálatra küldik, hogy orvosa ellenőrizni tudja, hogyan működnek az alsó húgyutak. Ez a vizsgálat segít az orvosnak eldönteni, hogy a mesterséges húgycsőzáróizom-beültetés alkalmazható-e az Ön esetében.
A mesterséges húgycsőzáróizom-beültetés műtéti eljárása során egy mandzsettát helyeznek a húgycső köré. A sebész bemetszéseket ejt a hasüregben és a hüvely elülső falán. Egy vízzel töltött ballont, úgynevezett tartályt (rezervoárt) helyeznek be az alhasi izmok alá, a hólyag fölé. Ez egy kézi vezérlésű pumpán keresztül fújja fel a mandzsettát.
A pumpát közvetlenül a külső szeméremajkak egyikének bőre alá helyezik, hogy könnyen hozzáférhető legyen. A pumpa kézzel működtethető, így saját magának szabályozhatja a mindennapi életben.
A húgycső körüli mandzsetta nyitva marad (azaz, nem pumpálnak bele folyadékot) egészen addig, amíg orvosa azt működésbe nem hozza néhány héttel később. Erre azért van szükség, hogy a műtéti területnek legyen ideje a műtétet követően regenerálódni. Általában felszívódó varratokat használnak, így azokat nem kell eltávolítani.
Ezzel a kezeléssel egyesek úgy érzik, hogy a stresszinkontinenciájukat meggyógyították, míg mások enyhülő tüneteik mellett még mindig tapasztalhatnak némi vizeletszivárgást.
Mesterséges húgycsőzáróizom-beültetés műtéti eljárása
